Erdélyhez esőköpeny, viharlámpa kötelező – A szörnyirtó mellétrafál

Nehezen érthető lények a hollywoodi filmesek. Ha egy Észak-Dél ütközetet akarnak leforgatni, tuti, hogy az egész stáb átköltözik Erdélybe. Ha viszont egy Erdélyben játszódó sztorit filmeznek, akkor megelégszenek egy kastély felhúzásával a stúdióban, némi teliholddal, ködgéppel és villám-effekttel megspékelve. A lovas-üldözéses kinti jelenetek forgatásához meg egyszerűen átugranak Új-Zélandra. Egy biztos: aki ilyen filmből ismeri meg Erdélyt, az esőköpeny és viharlámpa nélkül be nem teszi a lábát ide. És akkor a szörnyekről még nem is meséltünk. Drakula nem most költözött ide, de hogy

Frankenstein, a Farkasember és a hét törpe

is honos volt itt a 19. században, az sokaknak újdonság lehet. Persze Párizs sem panaszkodhat, ott Mr. Hyde garázdálkodik a félig felépült Eiffel-torony árnyékában. Még szerencse, hogy a katolikus egyház abban az időben sem csupán ördögűzéssel és politizálással foglalkozott, hanem hű szolgálói révén sutyiban űzte a gonoszkodás minden formáját.

Itt jön be a képbe a western-cuccokba bújt Gabriel Van Helsing (Hugh Jackman), egy titkos vatikáni tanács embere, aki végigpofozza Mr. Hyde-ot a Notre Dame üvegberakásain, majd Erdély fele veszi útját. Előtte azonban még elugrik Rómába, hogy segédje, Carl (David Wenham) felpakolja fokhagymával, kereszttel, szentelt vízzel és egyéb ketyerékkel, amikre

egy James Bond-elődnek

szüksége lehet. Erdély csak egy fokkal jobb a pokolnál (legalábbis a film látványtervezőinek víziói szerint): a falubeliek sarlóval és kalapáccsal a kézben járnak-kelnek, mintha nem a vámpíroktól, hanem a demokráciától rettegnének, az esőfelhők miatt nappal is sötét van, és a cigányvajdát múlt héten kapta be egy farkasember.

Szerencsére a hugica, a Drakula elleni harcban elvérzett kilenc generáció utolsó sarja még életben van, sőt, a körülményekhez képest meglehetősen mutatósan néz ki. Anna (Kate Beckinsale) és a szörnyvadász rövid torzsalkodás és egy vámpírtámadás után szövetségre lépnek Drakula (Richard Roxburgh) ellen, akit egyetlen cél éltet.

Vagyishogy általában ennyi jár ki a forgatókönyvírók képzelete szerint az ilyen zsánerű főgonoszoknak: a vámpír vmeg akarja ölni Annát, s életre kelteni ivadékait, amihez viszont Frankenstein kreatúrájára van szüksége, továbbá meg akarja bosszulni saját halálát, amit négyszáz évvel korábban Van Helsing okozott. Nos, ezt hívják ördögi tervnek,

ebbe szokás beleköpni

a főhősnek. Aki viszont első körben szív, mert a hagyományos módszerek nem hatnak a vérszopó ellen. Egy szépen animált középkori festmény azonban rávezeti őket a halálos ellenszerre, s igazán felemelő látvány, hogy az X-Men Rozsomákjaként megismert Jackman ebben a filmben is karmokat s fogakat növesztve gyűri le ellenét.

Egyértelmű, hogy a Múmia két részét rendező Stephen Sommers nagyot akart dobbantani a régi rémtörténetek egybegyúrásával, még ha ennek az is az ára, hogy Bram Stoker, Mary Shelley meg a többiek forgolódni kezdenek sírjukban – úgy kell nekik, ha ilyenekről írtak.

Csakhogy az már egyáltalán nem világos, hogy Sommers mit akart a dobbantáson kívül. Mert a végeredménnyel a semmibe veti magát hatalmas lendülettel. Egyrészt ígéretesen indít, a harmincas évek B-filmjeinek állít emléket a kezdő képsorokkal, aztán

jön a high-tech piff-paff,

változó minőségű trükkökkel, gyenge párbeszédekkel, sablonos alakításokkal, s hatalmas baklövésekkel (a legfeltűnőbbek: az erdélyiek nevei és akcentusuk, az Erdélytől délre fekvő Budapest, a hintó, amely lángra lobban attól, hogy a Farkasember ráugrik).

Ugyanakkor a rendező-forgatókönyvírónak nem volt elég a klasszikus horror, hanem az Alien, a Csillagok háborúja, a Gyűrűk ura és a Stargate elemeit is bepréselte, arról nem is beszélve, hogy Drakula törpeszolgái úgy dudorásznak munka közben, mintha most indulnának haza erdei kuckójukba, ahol Hófehérke meleg vacsorával várja őket.

Ha mindezzel parodisztikus szándéka lett volna Sommersnek, talán nagyra értékelnénk munkáját, így viszont nem az erőltetett poénokon, hanem a baklövéseken fognak nagyobbat kacagni a nézők. És aki attól fél, hogy a Van Helsingnek, amelynek május 7-én lesz a világpremierje, folytatása is készül, azt megnyugtathatjuk: a főhős már minden valamire való rossz embert kiirtott, ha Darth Vadert, Godzillát és Corneliu Vadim Tudort leszámítjuk.